Mytwilight

2010-10-25T17:44:00.005+02:00

A repülőtér.

„Bella én, nem akarlak téged magammal vinni”. Ez a mondat kísért több mint egy éve. Ennyi időbe telt mire össze tudtam szedni magam, annyira hogy gondolkozzam. Eleinte nehéz volt. A szívem az óta sem ver rendesen, mintha ellopták volna. A fájdalom, amit az elvesztése okozott még most is bennem van. Talán én rontottam el valamit. Talán ha el sem megyek aznap hozzájuk... talán...

- Hova? - egy furcsa érdes hang ébresztett fel az elmélkedésemből.

- Kérem, nem érek rá egész nap. - hallottam újra.

- Jaj, elnézést - köszörültem meg a torkom.

- Denaliba - mondom még mindig egy kissé rekedten. Igen oda készültem a másik vegetáriánus vámpír családhoz. Abban nem nagyon reménykedtem, hogy ott megtalálom őket, de hátha tudnak róluk valamit. Tanyáról már hallottam néhány dolgot és remélem, tud segíteni. több dologban is...

- Tessék - hallottam ismét a türelmetlen hangot. - Következő - komolyan mintha börtönben lennék. De nem, itt vagyok a Seaettel-i repülőtéren és 20 perc múlva indul a járatom.

A repülőút viszonylag rövid volt. Egész úton, az érveimen gondolkodtam... És ezzel elment az idő. Eleget voltam vámpírok között hogy tudjam, hol keressem őket.

A repülőn lévő hangszóró megszólalt, már másodszorra...

- Gépünk hamarosan megérkezik Denaliba, köszönjük, hogy velünk utaztak- mondta egy kedves női hang. A gépünk egy zökkenéssel földet ért és a mellettem ülő férfi fellélegzett. Nem bírja valami jól a repülést, ez látszott rajta az egész úton. Kuncogtam egy aprót mikor (amint az ajtó kinyílt) a férfi felpattant és kiviharzott a gépből.

Mikor leszálltam és felnéztem az égre rögtön tudtam, hogy jó helyen vagyok. Borús idő, szinte lóg az eső lába. Nem tudtam pontosan, hogy fogom megtalálni őket, de ilyen közel a célomhoz nem, fogom feladni. A csomagmegőrző felé vettem az utat. És ekkor lecövekeletm.3 gyönyörű vámpír állt előttem. 2 szőke és egy barna hajú. Az egyik szőke nagyon ismerős volt nekem, de biztos, hogy élőben még sosem láttam...- Tanya- csúszott ki a számon.

- Szia - hallottam meg egy kedves hangot. - Te vagy Isabella, ugye?

- csak Bella- mondtam kicsit rekedtem. - De te honnan tudod?- kérdeztem meglepetten és erre előhúzott egy kicsit ezüst mobiltelefont.

- Alice - mondta vidáman. -1 órája hívott és megkért, hogy segítsünk ki- mondta szinte nevetve. - Alice, tehát jól van... hol... - kezdtem volna, de nem hagyta befejezni. - Erre a kérdésre én sem tudok válaszolni. De megkért, hogy segítsek neked. És adjak át egy üzenetet. - mondta és egy papírt adott a kezembe.

”Kedves Bella. Tudom, mire készülsz és kezdem azt hinni, hogy igazad van. Mióta elköltöztünk a családunk széthullott. Rosalie és Emmett elköltöztek. Jasper rel egyetemre járunk. Carlisle az itteni kórházban dolgozik. Esme pedig a szegényeknek segít. De senki sem ugyan az, mint volt. Főleg nem Edward. Teljesen magába zárkózott. A heti egyszeri vadászaton kívül nem jár sehova. Mintha az ”életét” vesztette volna el. Tudom, mit szeretnél kérni Tanyától, de nem biztos, hogy ez jó ötlet. Azért hagytuk el az előző lakhelyünk hogy te biztonságban légy. Kérlek vigyázz magadra.

Ölel kedves barátnőd: Alice.”

Majd Tanya átnyújtott még egy repülőjegyet. Vissza Seattle be. Erre elmosolyodtam és összehajtottam a jegyet, majd belenéztem ez előttem lévő szempárba. - nem megyek haza- mondtam vidáman

- Alice nem gondolt valamire. - szinte ujjongtam és Tanya is elmosolyodott.

- akkor ezt otthon beszéljük meg. - mondta vidáman és elindult.

Tanyaék háza hatalmas volt, nagyobb, mint Cullen éké. De persze többen is vannak. Lassan a második napja vagyok itt és a házat még most sem jártam be. Tanya, Kate és Carmen nagyon kedvesek. Főként velük beszélgettem. De Eleazar is mondott nekem pár kedves szót.

- összehívtam mindenkit- mondta Tanya mosolyogva. Nem értettem, hogy lehet valaki mindig ilyen vidám. Elfordítottam a fejem és végignéztem az összegyűlt vámpírokon. Majdnem elájultam, mert ott volt... ö... nem hittem volna, hogy valaha még látom. Csak néhány álmom volt róla. De főként rémálmok. Ott állt és legalább olyan meglepett volt, mint én. Vörös haja szépen megfésülve, de most más ruha volt rajta.

Edward (szemszög)

Csak néztem a szobám plafonját. Az elmúlt egy évben mást sem csináltam. A heti kétszeri vadászaton kívül, csak feküdtem. Még az olvasáshoz sem tudtam összeszedni magam. Minden percben csak rá gondoltam, hogy menyire jó volt együtt és milyen jó lenne. Ha csak még egyszer megölelhetném, csak hogy halljam, ahogy éjszakánként a nevemet suttogja és hozzám bújik. Vagy ha rémálma van, megnyugtathassam. Nem hittem volna, hogy elhiszi, amit az erdőben mondtam neki. De láttam a szemét, a láttam eltűnni belőle a fényt, láttam a szenvedést és a bánatot, amit okoztam. Ennek ellenére megtettem. Az ő érdekében meg kellet tennem, legalábbis erről, győzködöm magam. Így esélye van egy normális emberi életre, és nem kell miattam feladnia a lelkét és véget vetnie mindennek. De ha helyesen cselekedtem, akkor miért fáj annyira, miért érzem azt, hogy a szívem elveszett. Az egy dolog hogy majdnem 100 éve nem dobog, de most teljesen elvesztettem. Csak egy üres lyuk van a helyén. A családunk szétszóródott, mindenkit teljesen megváltoztatott a költözés, de legfőképpen engem.

Alkonyodik ez a legbiztonságosabb időszak a számunkra. Emlékszem mikor Bellának magyaráztam ezt a mondatot. Elmosolyodtam mér megint Ő.

Elmélkedésemből Alice sikolya rázott fel. Gyorsan lerohantam, de már mindenki ott volt. Ezt először egy kicsit furcsálltam Rosalie és Emmett mikor jött vissza? Nagyon magamba zuhanhattam, ha észre sem vettem. Figyelmemet visszafordítottam Alice-re. Megdöbbentem, az amúgy is hófehér bőre most még sápadtabb volt és csak motyogott: ”Bella.....ne”

Bella (szemszöge)

-Victoria - suttogtam.

- semmi baj - Tanya még most is mosolygott, eszméletlen.

- de Ő...-

- Vegetáriánus- szakította félbe a mondatom.

- de te tudod, ki Ő, tudod mit tett velem? Miatta hagyott el...- a nevét nem voltam képes kimondani, túlságosan is fájt volna.

- igen tudjuk, de mégis talán ő tud a legjobban megérteni... Elvégre ő is elvesztett valakit. - amilyen elkeseredett szemmel nézhettem rá nem csoda hogy témát váltottunk. - Azt hiszem, hogy nem ezért gyűltünk össze- igen – köszörültem meg a torkom lenne egy kérésem – Itt nagy levegőt vettem és bele kezdtem.

(Edward szemszöge)

Ekkor hirtelen mindent elfelejtettem. Ha Alice nem mond gyorsan valamit...

Alice – hallottam a vadászatból visszatérő Jasper hangját. - Kicsim, mit látsz? Kérdezte féltőn. Megpróbáltam kiolvasni a fejéből, de erősen Jasper re gondolt. Ez már túl sok volt. Szinte robbantam. - mi van vele?- a hangom remegett. - Jasper, mennünk kell. Jasper segített neki, és mielőtt megmozdulhattam volna elviharzottak. Utánuk akartam menni, de az apám lefogott. - mi?.. Engedj meg kell... - nem kell, Edward ez így nem mehet tovább. Elhagytad a te döntésed volt.

- De te tudod, hogy ezt kellet tennem- suttogtam

- De a családunk széthullik. És ez ellen valamit tennünk kell. Ezt nem bírom tovább nézni. El kell felejtened. Szavai tüzes nyílként söpört végig a testemen.

- Rendben - mondtam. - Ha nem bírod nézni, nem muszáj. És mielőtt bármit is tehetett volna elviharzottam, futottam nem is tudom hova. Csak vitt a lábam. Semmire nem figyeltem sem az irányra sem az időre. Semmi nem jutott el a tudatomig. Egyszer csak úgy éreztem nem kell tovább futnom. Mikor felnéztem megláttam a

kis házat. Úgy éreztem hazaértem. Még a szívemet is újra éreztem pedig nem dobogott... ebben biztos voltam.

(Bella szemszöge)

- szeretnék kérni tőletek valamit. Vettem egy nagy levegőt.

- szeretném, ha átváltoztatnátok, hogy legyek egy közületek. Tanya szemében hitetlenkedést láttam. - ugye tudod, hogy ez nem visszavonhatatlan. - igen - suttogtam. - és gondolom jól átgondoltad. De eleinte nehéz lesz... És most nem csak a 3 napig tartó átváltozásra gondolok. Az utána lévő idő a legrosszabb, de mindent megteszünk, hogy könnyebb legyen. - mondta - azt hiszem Kate lesz a legbiztonságosabb választás. Bízol benne vagy szeretnéd, ha valaki más...?- nem, ha te bízol Kate - ben akkor én is. - megteszed? - Kérdeztem reménykedve. - igen- sóhajtotta- csak előtte elmegyek vadászni. Egy óra múlva megfelel?- igen- suttogtam halkan. Bólintott majd Tanya -val együtt elindult. Mire feleszméltem már egyedül voltam. Legalábbis azt hittem. - hiányzik... igaz? - kérdezte Victoria a sarokból. - De Ő legalább még él... elemben James - suttogta megtörten. Erre nem tudtam, hogy mit feleljek. Igen, ha úgy tetszik, vagy igen csak a szíve nem dobog? - nem tudom, mit mondhatnék...- hát ez remek most én leszek a bűnbak. Remek üldözöttből, bűnös... - nem kell semmit sem mondanod...- erre meglepetten felnéztem. - szeretnél beszélgetni? 1 óra hosszú idő. - próbált valami lelkesedést vinni a hangjába. - talán az lenne a legjobb, ha én mesélnék. Nem hiszem, hogy olyan állapotban vagy... - nem, folytatta, de mindketten tudtuk, hogy mire gondol. Egy percig némán hallgattunk, a csönd kezdett egy kicsit kínossá válni. - mesélnél nekem az életedről?- mondtam csak, hogy megtörjem a kínos csendet. - azt nem lehet egy órába belesűríteni, de elkezdem most. - mondta nevetve és örültem, hogy végre kipukkadt az a buborék, ami minket eddig körbevett minket.

Sok mindent tudtam meg James-ről. Az életéről, a családjáról, hogy milyen volt mikor még ember volt... de egy óra alatt tényleg nem tudott mindent elmesélni. Ha nem így találkozunk esőszőr, ahogy találkoztunk nagyon jó barátnők is lehettünk volna... - ops - hallottam meg magam mögött Tanya hangját. Bella, ha kész vagy, akkor kezdhetjük. Lassan bólintottam majd Victoriával együtt felálltam.

3 napig égtem. Próbáltam hang nélkül, de ez nem mindig sikerült. Valaki végig fogta a kezem, ami nagyon jól esett. Volt mikor semmiről sem tudtam, mikor elnyelt a sötétség. Ilyenkor több óra vagy akár egy teljes nap is kimaradt. Az idő múlását valaki mindig bejelentette. Főleg a végén. Mikor azt hallottam, hogy már csak egy óra nagyon boldog voltam. Majd kiugrottam a bőrömből. szó szerint. A szívem 3-szor gyorsabban kezdett verni. Akár egy helikopter légcsavarja. Az egész termet a szívverésem töltötte be. Aztán vége lett. Mintha egy szellő elfújta volna. Teljes volt a csend senki sem lélegzett. De mindenkit érzékeltem körülöttem. Az ideiglenes szobámban voltunk Kate, Tanya, ... De csak eddig tudtam gondolkodni, mert a torkom felett valami eszeveszett kaparás vette át az uralmat.

- Bella - hallottam egy kedves, aggódó, de mégis ismerős hangot. Akihez a kéz is tartozott, amely fogta a kezem.

- Bella - hallottam megint erre kinyitottam a szemem és valamilyen leírhatatlan látványban volt részem. Mindent láttam. A szivárvány összes színét mely egy apró harmatcsepp vissza. Láttam a porszemeket, az összes táncoló, apró szemeket.

- Bella, Bella, kérlek, mondj valamit- hallottam ismét a hangot. Rájöttem, hogy majdnem egy teljes perc eltelt. Most először néztem szét ott volt mindenki a Denali - klánból. És még valakik. Sajnos nem tévedtem.

- Alice - suttogtam megsemmisülten. - Alice mond mit kerestek itt?

- Bella. Te. - igen átváltoztam

- de hogy tudsz ennyire uralkodni magadon... ugyan az vagy! Nem ég a torkod? Nem akarsz nekirontani mindenkinek?- kérdezte. - nem. Én. jól... Vagyok. - mondtam és vettem egy nagy levegőt. - igen ez én vagyok. - magam is meglepődtem az égő érzést el tudtam rekeszteni. Akár el is tudtam volna felejteni. Elemben Alice teljesen kikelt magából. - ezt mégis miért kellet... Bella mond miért? Most mit csináljak? Edward biztosan megöl, ha így viszlek haza. Miért pont most, mikor elhatározta...

- Alice félreérted, én nem miatta... nem érte... - nem tudtam kimondani a nevét túlságosan fájdalmas lett volna. - Mit nem Bella? El tudod képzelni ezzel milyen fájdalmat okoztál Edwardnak. Nem. Te nem tudod leképzelni. Elmentünk... elhagytunk... pedig nem akartunk. én mondtam neki, de ő hajthatatlan... tudtam, hogy nem lesz ugyan az. Sosem lett volna ugyan... mikor éppen vissza... - ezt nem írtam tovább hallgatni, hogy a szeretett barátnőm ilyeneket mond ez nem ő volt- Alice végighallgatnál végre? Ennél ez sokkal összetettebb. - vettem egy mély levegőt és belekezdem. - én nem miattatok kértem meg Tanyáékat hogy változtassanak át. Én nem megyek veletek vissza akár hol is laktok most. Nem tartok veletek. Elhagytatok és ez jobban fájt, mint amit valaha is el tudsz képzelni. Nagyon nehéz volt gondolkodnom. Mintha az életemet vettétek volna el tőlem. Azt, ami számomra a világ mozgatórugója volt, Ti a családomat vettétek el. Azokat, akiket mindennél jobban szeretek, tisztelek és becsülök. De amit tettetek azon nem tudom túl tenni magam. Nem tudom most csak úgy veled menni mintha semmi sem történt volna. Elhagytatok, te még el sem köszöntél. Én befogadtalak és nem csak a legjobb barátnőmnek, de a testvéremnek tekintelek. De ti ellenek fordultatok és ezt nem tudom megbocsájtani. - tudtam, hogy ezzel fájdalmat okozok neki, de nem tehettem mást. Nem akartam magamat rájuk erőltetni. - rendben, ha valóban ezt akarod. - mondta és hallottam a hangján hogy ez jobban fájt neki mindennél, ami valaha vele történt. - viszont szeretnék kérni valamit. Ne mond el senkinek. Kérlek, ha megtudnák, az nem segítene semmin. - rendben, de nem tudod, milyen hibát követsz el. Amit teszel, az mindenkire kihat. - talán, viszont így lesz a legjobb. Nem mehetek veled. - rendben, de ha bármire szükséged van. - és ezzel átnyújtott egy apró telefont. Ezen akármikor akármelyikünket elérheted. Egy aprót bólintottam, miközben elvettem a telefont. - köszönöm. - igazából, amit éreztem az sokkal több volt, mit, amit szavakba lehetne önteni. - hát akkor remélem, még találkozunk - és Jasper rel együtt elrohant.

Forks (néhány évvel később)

Mély levegőt vettem. Forks. A semmivel össze nem téveszthető eső illata, aminek már lóg a „lába”.

A ház. A régi házunk. Visszatértünk!

Mindenkim meghalt. Fáj, de ettől még igaz. Az apám, az anyám, Jessica, Mike... Mindenki, akit szerettem. Mármint nem teljesen. Az, aki a szívemet birtokolja még él és előle menekülök. Az elmúlt éveket futással töltöttem. Az régi emlékeim elöl. Hátha tudok felejteni, de tévedtem, ahogy már annyi mindenben. Régi és új életemben egyaránt. De legalább nem voltam egyedül. Volt, aki velem tartott, és több vámpírral is találkoztunk utunk során, de egyik helyen sem maradtunk sokáig. A legtöbb időt talán egy csupa férfiből álló törzsnél töltöttük, az afrikai esőerdőben. Ott éreztem magam a legjobban otthon. Nem is tudom, talán az eső vagy az, hogy nem kellet bujkálnunk és a vadállomány sem volt rossz. Bár sem egy grizli sem egy hegyi oroszlán. De lehetett élvezni.

Az egyik fiúval igen jó barátságot kötöttünk. Képességünk, mert kiderült, hogy nekem is van, megegyezik. Nem is tudom igazán elmondani, hogy milyen. Valamiféle burok vagy pajzs vesz körül. Amely megvéd, minden mentális támadás elöl. De a fizikai elöl nem. Ezért nem, nem tud senki olvasni a gondolataimban. Ezt le is tudtuk tesztelni és gyakorolni is tudtam. Nem csak a Cullen családban van gondolatolvasó. A törzs vezére Michigan hasonló adottságokkal van megáldva.

- Bella mond, hogy nem álmodozol megint. - halottam magam mögött utazótársam hangját.

Vic ugye most erre nem kell válaszolnom azt hittem, ismersz!- mondtam félig nevetve. Igen Viktóriával utazgatok ezen a bolygón. - na, igen, szóval éppen arról beszéltem neked, hogy venni kéne egy kocsit. Érdekes lenne, ha holnap csak úgy állítanánk be az iskolába. Mikor fél mérföldre lakunk. - igazad van. - adtam meg magam. Pénzből volt rengeted. Mivel nem költöttünk sok mindenre a sok csak gyűlt. Akár hova mentünk. Néha csak beálltunk egy kis alkalmi munkára, hogy szokjuk az emberek közelségét. Ezekből rengeteg felesleges zöld papír gyűlt össze.

(másnap reggel)

- Bella gyere már ellésük!- megyek már. Feleltem, de már ott is voltam. - De Vic most komolyan iskolába akarunk járni?- kezdtem majdnem nyafogva. - eleget tanultunk már. - igen, tudod kerülnünk, kell a feltűnést. És ha ehhez kocsit kell vennünk. Tudom futni jobb, de legalább egy kis lelkesedést mutass az irányába. - kért és ennek nem tudtam ellenállni soha. De egy csípős megjegyzést azért el kellet eresztenem. - jó, de pomponozni nem fogok és szaltót sem ugrok. - majd mind a ketten hangos nevetésbe kezdtünk.

Már néhány hete az iskolába jártunk. A kedélyek, amelyeket az érkezésünk okozott mára már leülepedtek. Mint a por a Cullen villára. Az első itteni vadászatunk alkalmával valahogy ott kötöttem ki. És nem bírtam onnan elmozdulni. Csak néztem a fák között magasodó fakó fehér házat.

Az idő nem hagyott rajta nyomot. Bár az ürességtől kongott. Ha leejtettem volna egy gombostűt, akkor is halottam volna a koppanását, ha nincs vámpírhallásom. A Cullen villa felé tett látogatásaim a vadászatok után már általánossá váltak. Az egyik ilyen látogatásom alkalmával vált valóra a legnagyobb félelmem. Vámpírok... és... heten. Eszeveszetten futottam hazafelé.

(Edward)

Nem értem Alice-t. Egyik pillanatban látomása van. De olyan rövid ideig, hogy esélyem sincs kiolvasni a fejéből. - haza kell mennünk, mondja, de a szeme még mindig ködös. - de drágám otthon vagyunk. - mondta Esme de mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz egyetlen otthonunk van Forks. De oda nem mehetünk vissza. Még. - na, végre eldöntötte, sok időbe telt. - Alice mégis miről beszélsz?- kezdtem egy kicsit ideges lenni. - haza kell mennünk. Vissza. Forks-ba. Már vár ránk sietnünk kell. - a gondolataiban csak Jasper t láttam kezdtem ideges lenni. - nem megyek, amíg nem mondod el, hogy miért kéne visszamennünk. Szóltam utána, de arra sem vette a fáradságot, hogy megforduljon. - de igen jössz, és nem mondom el... Még... de megtudod... először mérges leszel... utána pedig mérhetetlenül boldog. Remélem Jasper bírni fogja. - az utolsó mondatot leginkább csak magának mondta. - gyerünk pakolni- rendelkezett és már ott sem volt.

Így lehetséges, hogy 6 órányi pakolás és 3 napnyi kocsi út után itt vagyunk. Újra itt vagyunk ahol minden elkezdődött.

- Victoria pakolj indulnunk, kell!- mondtam, de közben rohantam fel a szobámba vezető lépcsőn. Mint egy őrült dobáltam be a ruhákat a bőröndömbe. Mi történt? - ért utol Vic. - Bella, mit csinálsz? - el kell mennünk. Vic visszajöttek mind a heten. Mennünk kell, mielőtt megérezné az illatunkat valamelyikkőjük. - de Bella úgy volt, hogy tovább maradu...- be sem tudta fejezni. Amilyen képet vághattam nem csoda, hogy más oldalról közelítette meg a témát. - Bella nem futhatunk örökké, nem futhatsz örökké. - De megpróbálhatom. - mondtam elszántan. Erre elfutott. Menet közben felkapta a mobilját. Azt nem tudtam, hogy hova megy, de nem is az volt ebben a pillanatban a legnagyobb gondom. Már majdnem készen voltam, amikor visszajött. Odament a bőröndhöz és nyugodtan elkezdte kipakolni. - mit csinálsz?- kérdeztem teljesen megütközve. - nem megyünk sehova. Itt maradunk. Nem engedem, nem engedhetem, hogy tönkretedd az életed. - de Vic. Én nem... Nem hiszen... nem tudom, hogy ezt nem jó ötlet nem vagyok készen. Nem tudom még folytatni az előző életem... még nem... - viszont ahogy mondtam ezt nem hagyom. Pakolj ki! Nem megyünk sehova és nem vitatkozom. - ezzel levonult a szobájába. Nem tudtam mit csináljak nem mehettem iskolába. De tényleg nem futhatok örökre. Most vagy soha.

Az iskolába menet folyamatosan az ezüst Volvót kerestem. De sehol sem volt. Ettől egy kicsit meg kellet volna nyugodnom, de úgy érzetem, hogy csak húzom az elkerülhetetlent. Az iskola épületében sem találkoztam velük. Egészen az ebédidőig. Angolról mentem a menza felé. Azon gondolkodtam, hogy tényleg ők voltak-e azok vagy csak nekem lehet ekkora „szerencsém”. Hét vámpír pont a Cullen ház környékén. De mégis mit kereshettek ott. ekkor valami hatalmas és keménybe ütköztem. Majd elterültem a földön. - jaj bocsána... hahaha... vannak diákok, akik sosem változnak. - Ekkor eddigi ötleteim hülyeségnek tűntek. Hát persze, hogy Emmett-nek mentem neki. És az ő nevetése rázta a folyosót. Segített felállni amíg Rosalie összeszedte a könyveimet. - köszi-. Kezdem volna, de ismét a földön találtam magam immár Alice társaságában. - Bella, Bella, Bella... De jó, hogy végre látlak. - én is örülök neked Alice. De fel kellene állnunk a földről. - igazad van. - mondta mosolyogva. - de nem tudtam kihagyni. Olyan régen láttalak. - hát, persze-, kapcsolódott be a beszélgetése Rosalie. Körülbelül... nem is tudom. 2 hete rohantunk el otthonról, mert neked látomásod volt, hogy visszarohanjunk Forks-ba. - megkövülten hallgattam Rosalie szavait.

- Alice... ti... Te. Mindannyian... ezt nem hiszem el... Megígérted!

- Ez most nem rajtam múlt.

- Ó, dehogynem. - Emmett nem is hagyott neki a válaszra lehetőséget. - amint hazaértek Jasper rel már két óra után már az egész család tudta.

- Kösz Emmett de nem neked van egy gondolatolvasó bátyád.

-Öhm Alice- szóltam közbe- ti testvérek vagytok. Erre mindenki felnevetett. - mindegy, még jó, hogy a terepjáróval jöttünk. Legalább elférünk, és nem kell futnunk.

- Alice én nem megyek... Nekem... - erősen próbáltam valami ki fogás után kutatni az agyamban- még órám van.

- nem számít, majd írunk neked egy igazolást. Nem is olyan rossz dolog, ha az ember apja orvos. - az utolsó mondatot már csak magának mondta. - na, gyerünk indulás. És már húzott is maga után. Az út rövid volt. Rövidebb, mint amire emlékeztem. Vagy csak Emmett vezetett nagyon gyorsan. A lényeg, hogy még most sem volt semmi használható tervem, arra hogyan lógjak meg. Aztán megérkeztünk. Esme és Jasper kint álltak. Ekkor jutott eszembe.

- Alice mégis mit kerestetek az iskolában?- hát beiratkoztunk. - felelte az egyszerű választ. - akkor...- igen Emmett, Jasper és Rosalie végzősök lesznek, Edward és én pedig veled fogunk egy évfolyamra járni. Ja és van még egy nagy hírem.

- kicsim ezt majd Edward elmondja neki, ha úgy gondolja. - mondta Jasper és magához húzta kedvesét. - ez nem a mi dolgunk majd ők megoldják. - suttogta a fülébe.

- Jaj, Bella olyan jó hogy itthon vagy. Ölelt meg Esme. Annyira hiányoztál. De mond hol voltál eddig?- a dorgálása inkább volt anyai mintsem követelőző. És engem elöntött a bűntudat. Hogy hagyhattam itt egy ilyen szerető anyát?

- sajnálom- suttogtam és még jobban szorítottam magamhoz. - annyira sajnálom. - tudom, ha lettek volna könnyeim most sírtam volna e helyett csak egy apró halk hörgéshez hasonló hangot adtam ki. - semmi baj most már itt vagy és csak ez számít. Edward teljesen kikelt magából. Tudom már nem bírta volna sokáig. Erre elhúzódtam és körbenéztem, de sehol sem láttam sem őt sem Carlisle-t.

- Hol vannak?- igazából csak Edward érdekelt igazán, de nem akartam neveletlen lenni.

- Esme elmosolyodott elmentek vadászni. Negyed óra és itthon is vannak. Addig felmész a szobátokba?-. Kérdezte, és ezen meglepődtem. De csak lökött rajtam egy aprót és felrohantam az úgynevezett szobánkba. Beléptem és meglepődtem minden ugyan olyan volt, első ránézésre, de tévedtem semmi sem ugyan olyan, mint amilyen régen volt. Mikor még ember voltam.

(Edward szemszög)

A rétünk környékén voltam. Nem akartam még hazamenni. Mi várna otthon? Ezt persze csak költői kérdésnek szántam pontosan tudtam mi vár otthon. Egy szerető mégis szomorú anya. Egy dühös mégis megértő húgi. Egy érzelmi irányítások miatt kimerült Jasper. És a többiekről ne is beszéljünk. Nem akartam hazamenni. De muszáj, tudom, hogy haza kell mennem. Pedig már régen feladtam a küzdést az életért. Nem is tudom, mikor? Talán, mikor elhagytam, vagy mikor Alice „elmondta”, hogy a kedvesem vámpír, de hallani sem akar rólam. Ez mind egy, egy apró tű volt a szívembe. Mintha a fény kialudt volna. Melynek helyét a sötétség vette át. A tűz, ami éltetett kihunyt. Életem apró lángját-mely eddig éltetett- mintha egy apró szellő elfújta volna. Nem volt értelme „élnem”. Nélküle nem.

A kellemes tavaszi napfény még utoljára elérte fagyos bőrömet, majd lebukott a látóhatár mögött. - ideje indulnom. - mondtam leginkább csak magamnak. Nem vártam választ a kérdésemre. Ki is felelt volna? Erre a rétre csak mi... Vagyis csak én járok. Felálltam és lassan elindultam hazafelé. Nem futottam, de jó volt ez így ez kicsit embernek érezhettem magam.

A családom harsogó gondolatait már az erdő közepéről halottam. És nem igazán értettem. - olyan jó hogy végre itt van- halottam meg Alice gondolatait. - Kár, hogy már nem tudok nevetni rajta. Nem baj majd megoldjuk. - Emmett gondolatai még jobban megleptek. - ismerem ezt az arcot- Rosalie - meg se próbáld kedvesem. Aki bánt egy Cullent... Ezt nem kellet a gondolatai közül kiolvasnom. Már elég közel voltam, hogy a képességem nélkül is meghalljam. És volt még más is. Egy vámpír. Az illata ismerős bár biztos, hogy még sosem éreztem. És a gondolatai... Elég közel voltam. Ha nem is ismerem személyesen, de gondolatait hallanom kéne, elég közel vagyok. És... ekkor bekattant. Egyetlen személy. Egyetlen élőlény van a világon, akinek nem hallom a gondolatait. De ő nem lehet itt. Ő úgy döntött... elhagyott. visszajöhetett volna... de nem tette. Szinte berobbantam a házba. Alice mégis mi...?- meny fel a szobába és megtudod. - mosolygott sejtelmesen.

(BELLA szemszög)

Ahogy körbenéztem láttam, szinte semmi sem változott. Szinte. A kanapé melletti ágyon egy kis kép volt. Rólam és róla. Nem tudom mikor csinálhatta. Nagyon jó kép. Le sem tagadhatnám. Boldogok vagyunk rajta. Mind a ketten. Az ablak mellet állunk. Kifelé nézek, miközben ő átölel hátulról. Mosolygunk mind a ketten. Olyan természetesen... Olyan önfeledten... szerelmesen. Le sem tagadhatnánk. Leültem a kanapéra és ekkor észrevettem valamit, aminek nem kéne itt lennie. Egy fényképalbum. Az én gyerekkori albumom. Amiben a születésemtől a gimnázium befejeltéig vannak képek. Vagyis az emberi életemről. Lassan végiglapoztam. A vége lepett meg a legjobban. Benne voltak, az egész családom. Amikor Edward elment azt hittem ezt is magával vitte. Nem is jutott az eszembe.

- ezt nem hiszem el- nem vártam választ a kérdésemre, ki is tudna válaszolni?

- nem gondoltad volna, hogy itt látod viszont. Igaz?- az album kicsúszott az ujjaim közül. De mielőtt földet ért volna elkapta.

- Bella?- a nevemet olyan tisztelettel és szeretettel, sőt már szinte imádattal ejtette ki, hogy nem bírtam magammal. Egyszerűen felálltam és megcsókoltam. Mi lehet, a legrosszabb ellök magától? De ez még rosszabb volt. Nem csókolt vissza. Csak hagyta, hogy letámadjam. Lehet, hogy tévedtem. Lehet, hogy hiba volt idejönnöm. Lehet, hogy már nem is szeret. Csak egy emlék vagyok neki. Végül is elhagyott. És tudta, hogy már nem vagyok ember még sem keresett. Nem jött utánam. Ellengettem és visszahúzódtam. Nem mertem a szemébe nézni. Elhúzódtam tőle és hátraléptem. Nem is tudom mit hittem. Beállítok hozzá ennyi év után csak úgy és ő meg rögtön visszafogad? Be kell látnom, hogy nagyon naiv vagyok. Nem is tudom. De csak eddig jutottam a gondolkodásban, mert magához húzott és eszeveszetten csókolni kezdett. Csak ölelt és csókolt. Hagytam, hogy kitombolja magát. Majd lenyugodott, de még most sem eresztett el. Csak szorított magához. Nem mertem a szemébe nézni még most sem. Amíg egy kezet nem éreztem az állam alatt. Felemelte az arcomat és így muszáj voltam a szemébe nézni. - szeretlek- hallottam a szót, ami elöl évekig menekültem. - annyira szeretlek- láttam a szemében, hogy igazat mond. - Te vagy az életem- ezt már nem bírtam. Csak megcsókoltam. Soha többé nem akartam elengedni. valószínűleg nem számított, rá mert eldőlt a földön. De a csókunkat nem szakította meg. Így én is mentem vele. Egy idő után elhúzódtam. A fejemet a mellkasára fektettem és próbáltam helyretenni a légzésemet. Ő is ugyan úgy zihált. Felnéztem a szemébe és ebből mindent megértettem. - Régen tiéd mindenem. Sosem szerettem senkit rajtad kívül, sosem voltam másé. - Mintha csak a beleegyezésem kellet volna neki. A ruháim maradványai a túlsó fal mellet landoltak. De az ő ruhái sem néztek ki jobban. Érezni akartam őt. Azt akartam, hogy tudja, mindig vele leszek.

Egész éjszaka együtt voltunk. Praktikus, ha az „ember” nem fárad el. Együtt néztünk végig a felkelő napot. - a többiek már türelmetlenek. Lassan le kéne mennünk. - muszáj? Kezdtem kényeskedve csak a vicc kedvéért mire furcsán nézett rám. Ez nem az én stílusom volt. Szélesen elmosolyodtam. Majd megcsókoltam. - én sem akarok még csak megmozdulni sem- féloldalas mosolya ellenállhatatlan volt, alig tudtam folytatni-, de Alice biztos, hogy nem díjazná, ha itt töltenénk a napot. - ekkor, mint végszóra kopogtak. - lehet, hogy zavarok. De ennek hasznát vennétek. - Esme - ha készen álltok szeretnénk, ha lejönnétek. Néhányan már várnak. És Victoria nem a türelméről híres. - a résnyire nyitott ajtón keresztül berakott nekem egy váltóruhát valószínűleg Alice szekrényéből majd kiment.

(Bella szemszög)

Nem volt kedvünk elszakadni egymástól, de nem tehettünk mást. Alice képes lenne így is lerángatni, ha arról lenne szó. Beleborzongtam még a gondolatába is. Inkább gyorsan felöltöztem. Ez a művelet nem tartott tovább két másodpercnél. Nem tudtam tovább elszakadni tőle. Ha már olyan sokáig nélkülöztem. A szememben fájdalom csillant. Csak azt reméltem, hogy nem láttam meg. De sajnos tévedtem, mint már annyi dologban. - ha szeretnéd, nem kell lemennünk. De előbb utóbb úgyis nekünk állnak. És jobb szeretnék ott lenni. - a végét már olyan áhítattal mondta ki, hogy elgondolkodtam. Meg akar védeni, vagy csak érdekli hol voltam? A saját érdekében ajánlom neki, hogy az első...- vigyázz magadra, drágám, mert pórul jársz. - mondtam, még egy kis incselkedést is vittem a hangomba. Ekkor viszont megváltozott. A szemében mintha valamilyen ősi fájdalom csillant volna meg. Odahúzott a mellkasára és szorosan tartott. - sajnálom, nem akartalak...- oh, kicsim. - A hangja furcsa volt. - Edward minden rendben? - Kezdtem aggódni. - még sosem hívtál így. Tudod?

- Olyan önző vagyok. Amikor megismertelek, mikor elmondtam, hogy szeretlek. Azt akartam, hogy kiáltsd világgá, hogy hozzám tartozol. Azt akartam, hogy mindenki tudja, menyire szeretjük egymást. Annyira önző voltam. Rögtön akartam mindent és csakis én tehetek minderről. Talán ha nem erőltetem ezt a bulit, ha jobban figyelek, ha hallgatok rád. Jaj, Bella annyira szeretlek, de nem tudok neked eleget adni, hogy valaha is a bocsánatodért esedezzek. - ez meglepet. Sosem volt ilyen ezelőtt. - ne kérlek, könyörgök. Ne tedd ezt magaddal. Ez nekem is fáj, de ezzel nem akarlak bántani. Csak ebből az önmarcangolás mocsarából próbállak kihízni. Tudod mit? - Kérdeztem sokkal boldogabb hangon. - szerintem Alice nem bírja már ki sokáig. Nem adok két percet és tuti, hogy benyit. De még van két percünk. Ez rengeteg idő, ha jól használjuk ki. - nem akartam most olyan messzire menni mind az éjszaka. De még menni sem akartam. Közelebb húzódtam hozzá, ezzel azt a fél méteres távolságot is lefaragtam. - mit gondolsz?- a kedve mintha jobb lett volna, mert először eszeveszetten csókolni kezdett. Később pedig lassított. Felemelt a földről. A lábaimat köré fontam és csókoltam. Szerintem örökké el tudnánk így lenni. Csakhogy van egy aranyos, de amennyire kicsi annyira idegesítő nővérünk. Tényleg, hogy is van ez. Most Alice nekem is a nővérem? Vagy mégis.... a gondolat menetemet a szerelmem zavarta meg. - megyünk már Alice. - a nevét jól megnyomta, hogy az illetőnek kétsége se legyen mennyire zavar. - menjünk - sóhajtottam majd leugrottam Edwardról, és elindultam lefelé. - ennyire ne rohanj - ért utol szerelmem. - csak szeretnék túlenni rajta. - hangom nem volt több egy sóhajnál. Bátorítóan megszorította a kezem és bevezetett az étkezőbe. Már mindenki ott volt. Két szék volt kihagyva nekünk. Edward leült az egyikre így gondoltam a másik az enyém. Leültem mellé. Várakozóan néztem körül, majd a szemem a családfőn állapodott meg. - Bella tudjuk, hogy ez nehéz neked. És kérlek, ne vedd számonkérésnek. Csak, mint egy családtag kérdem. Hol voltál az elmúlt években? - És így hát, mint akinek nincs más választása elkezdtem mesélni. Először nehezen ment. Furcsa volt, hogy mennyien hallgatnak, de a közepére már egészen belelendültem. A legtöbb mindent elmondtam, bár kihagytam néhány részletet. Azokat csak Edwardnak tartogattam. Senki másnak.

A vallatásom két órán keresztül tartott. Alice olyan aprólékosan kérdezett, hogy néha el kellet gondolkodnom a válaszon. - azt hiszem lassan indulnunk kéne. - jelentette ki Victoria. Miután befejezettnek nyilvánítottam a mese órámat. Elkezdtem feltápászkodni. Vámpír létemre ezt a szokásomat megtartottam, nem szerettem annyira rohanni, mint a többiek. De a futást én is élveztem. - mégis hova mész?- két kar állított meg. És egy lélegzetvételt éreztem a nyakamon. Gondoltam, hogy még két lépést sem tehetek. felsóhajtottam. - nemsokára kezdődik az iskola. Nem minden nap vasárnap, kedvesem. - nevettem el magam. - ott találkozunk, de most mennünk kell, fél óra múlva becsöngetnek. - Khm csak 25 perc. - kotyogott közbe fogadott nővérkém. Erre Edward felemelte a fejét és ránézett. Victoria aprót bólintott, majd néhány másodperccel később, megrázta a fejét. Megfordult elmotyogott egy, sziasztok-ott és elindult kifelé. Kérdően néztem Edwardra majd az egész családra, de mindannyian eltűntek, Edward pedig a távolodó Victoriát nézte. Kibontakoztam az öleléséből és csak néztem. Kiolvashatta a kérdés a szememből, de nem válaszolt. Hát legyen. - sziasztok - mondtam mérgesen. Nagyon ritkán leszek mérges, de ezt nagyon utálom. Utálom, ha titkolóznak. De Edward megint elkapott. - kérlek, ne haragudj, csak meg kellet kérdeznem valami fontosat. És tőlem nem tudhattad volna meg? Nem sajnos ezt nem. - vettem egy nagy levegőt. - rendben, de ne csináld, ezt többet kérlek. Nagyon rossz érzés. És ha nem baj most megkeresem a nővéremet. - ezen meglepődött, valószínűleg a megnevezésen, de bólintott. Megcsókolta a homlokom-belebújtam az ölelésébe. Annyira jól esett a közelsége, teljesen megnyugtatott. De mennem kellet. Sóhajtottam egyet, majd elszakadtam tőle és elkezdtem hazafelé rohanni. Otthon utolértem a tesóm. - hé Vic minden rendben? Aggódom. - vett egy mély levegőt. Persze minden a legnagyobb rendben. Mi baj lenne? Minden csodás. - a végét már gúnnyal mondta. Ez nem volt megszokott tőle. De azt is tudtam, hogy makacs. Talán nem annyira, mint Alice meg én, de benne is van egy kis tartás. - renden, de ugye tudod, rám mindig számíthatsz!- bólintott és elindult a szobája felé. - siess, nem akarok elkésni. - örültem. Most már sokkal kedvesebb volt a hangja. Olyan, mint amit megszoktam tőle. Felrohantam a szobámba. Beledugtam a könyveimet a táskámba. És kinyitottam a szekrényem ajtaját. Talán nem voltam annyira fanatikus vásárló, mint Rosalie, de nekem is rengeteg volt a ruhám. És most ez nagyon jól jött. Felvettem egy kék mélyen dekoltált pólót és egy szűk szárú hosszú farmert. Hozzá pedig egy fehér szandált. Felkaptam a táskám és már lent is voltam. Victoria a kocsiban várt. Beültem és indultunk.

Az iskolába érve egy ezüst kocsi már állt a parkolóban. Mellette egy üres hellyel. Victoria beállt mellé. Szerintem vámpírdetektor nélkül is tudta (volna), hogy ki van ott. Kinyitotta a kocsiajtót és kiszállt. Én is nyitottam volna... ha valaki meg nem előz. - szabad?- kérdezte egy udvarias, de mégis gyönyörű hang. Talán a leggyönyörűbb a világon. Nem válaszoltam csak kinyújtottam a kezem. Kisegített és bezárta mögöttem az ajtót. Hozzányomott a kocsi oldalának. Csakhogy most nem hagyott menekülési lehetőséget, mint mikor ember voltam. Meg akart csókolni, csakhogy már így is sokan megfordultak az órájukra menet. És nem akartam nagyobb felhajtást. Adtam egy puszit az arcára. És kibújtam a karjai közül. Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni magam után. Órára csak kell mennünk. Egy vigaszom volt. Hogy a legtöbb óránk közös. (amit eddig átoknak hittem, most áldássá válik) kéz a kézben mentünk a többiek felé. Mindenki ott volt, a párjával, csak Victoria volt egyedül. Nagyon rosszul esett, azt az elkeseredettséget látni a szemében. De nem tehettem ellene semmit. Amikor oda értünk hozzájuk Alice elengedte Jasper kezét, és odajött hozzám. Megölelt. - annyira örülök, hogy végre hazajöttél. - erre nem igazán tudtam válaszolni. - köszi, Alice. - nem tudom, csak ennyi telet tőlem. Még vissza kell rázódnom a családom körébe. Az elmúlt évek nem bővelkedtek az ölelésekben. Így csak sutám viszonoztam. Valahogy ez a gesztus Edwarddal ösztönösen jött. - Menjünk órára. - Szólalt meg Emmett. - igen, nem gondoljátok, hogy így is elég nagy közönségre tettetek szert. - Rosalie. Hát igen ő nem sokat változott úgy tűnik. Legalábbis ha a titokról van szó. Alice elengedett. Visszatáncolt Jasperhez, megfogta a kezét és elindultak. Utánuk Victoria. Majd Rosalie Emmett-el. Mi pedig a sort zártuk. Először Jasper és Emmett kanyarodtak le a tesi terem előtt. Majd Rosalie és Victoria valószínűleg állampolgári ismeretekre. Mi pedig biológiára mentünk. Leültünk Edwarddal a leghátsó padba. Alice pedig mögénk. A tanárnő nem volt olyan érdekes, mint az előző és egyben első közös tanárunk. Nem mintha annyira figyelnénk rá. Edward végig a kezemet simogatta és engem nézett. Ezzel nem egy osztálytársunk figyelmét elvonva az óráról. Le kell erről szoknunk, mert különben megáll az iskolában az élet. Edward egyre jobban magához húzott. De le kellet állítanom. Tudom vagy legalábbis sejtem mi lett volna a vége. Amikor már a hátamat simogatta tudtam, két választásom van. Vagy rászólok, vagy az osztályban hirtelen kettővel kevesebb ember lesz. Feltéve hogy hazajutunk. Bármennyire tetszett a második variáció....- Edward Állj le- suttogtam. Olyan halkan, hogy talán még Alice sem hallotta. - így is elegen néznek már!- halkan kuncogott. - nem érdekel. Csak nézzenek- Edward- morogtam rá. - rendben- visszahúzódott. De a kezemet összekulcsolta az övével. Ezt nem bántam. Alig vártam, hogy végre kicsöngessenek. Nagyon nem volt kedvem ma suliban lenni. Csak vele akartam lenni. Nagyéból 10 perc múlva kicsöngettek. Nem nagyon figyeltem rá. Próbáltam fegyelmezni magam. (főként arra koncentráltam nehogy lerohanjam Edwardot.) Felálltunk. Belegyömöszöltem a táskámba a könyveimet. És elindultam kifelé. Tudtam, hogy Edward követni fog. Haza akartam menni és támadt egy remek ötletem. Kimentem a parkolóba és szembefordultam vele. Láttam a szemében a kíváncsiságot, de egy kicsit szórakozni akartam még vele. - szeretnék mutatni valamit. De azt itt nem lehet. Carlisle tud írni nekünk igazolást?- kérdeztem pedig biztos voltam a válaszban. De csak bólintott. Láttam rajta, hogy megpróbálja egyenesen a fejemből kiolvasni, hogy mit akarok, de nem ment neki. Egyelőre.

Elkezdtem rohanni az erdőbe. Nem igazán tudtam, hogy megtalálom-e a helyet. Csak nagyjából emlékeztem rá. Abból az időből, amikor még ember voltam. Edward szó nélkül futott mellettem. Egyre bentebb haladtunk az erdőben, kezdtem megijedni, hogy teljesen rossz irányba megyünk. De amint kiléptem egy fa mögül megláttam a mi „helyünket”. Elengedtem a kezét és besétáltam a rét közepére. Törökülésben leültem a kissé nedves földre és körülnéztem. Tőlem nagyjából 10 m-re állt. A rét szélén és a változatosság kedvéért engem nézett. Intettem, hogy jöjjön közelebb és ő boldogan tett eleget a kérésemnek. Leült és az ölébe húzott. Fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam a légzését.

- valamit nem szerettél volna mutatni? Kérdezte kíváncsian.

- Inkább mondani. Javítottam ki. Mire furcsán nézett rám.

Megfogtam az arcát megcsókoltam, és elkezdtem neki „vetíteni” az életem. Az emberi és vámpír létem minden pillanatát megmutattam neki. És a végére még egyetlen szót mondtam. De azt már hangosan:

- Boldog születésnapot!

„Edward”

El sem tudtam képzeli hova vezethet. De azt tudom, hogy bárhova követném. Még a világ végére is. Még futás közben is őt nézetem. Szükségem volt rá… annyi időt töltöttem nélküle. De most már egy percet sem bírok ki. Ő az enyém, még ha az kell, hogy zsarnok legyek, akkor az leszek. De nem hagyom, hogy bárki elvegye tőlem. Azt már nem élném túl.

Egyszer csak lassított, elengedte a kezem és ment tovább. Már pont kaptam volna utána, amikor egy kicsit szétnéztem. A rétünkön voltunk. Ez tökéletes hely lesz. Megtapogattam a zsebem, hogy megvan-e még a gyűrű. Tudom, mit gondol az elkötelezettségről… de meg kell próbálnom. És ez egy amúgy is különleges nap. Legalábbis a számomra.

Leült a nedves földre és várakozóan rám nézett. De mielőtt akár egyet is pisloghatott volna már az ölemben ült. Tudom, hogy már nem kéne féltenem, hogy felfázik vagy valami. De mindentől és mindenkitől meg akarom védeni. Arcát a mellkasomra hajtotta. Akár mennyire is jól esett engem furdalt a kíváncsiság.

- nem akartál mutatni valamit? Nagyon zavart, hogy nem látok bele a fejébe.

- Inkább mondani. Javított ki.

Megfogta két oldalról az arcomat, megcsókolt és ekkor mindent láttam. Az emlékeit, a képeket, amiket ő látott még emberként és vámpírként is. Hogy, milyen boldog volt velem, mint ember és hogy mennyire fáj neki a hiányom. A Victoriával töltött éveit és a viszontlátás boldogságát. A végére csak egy mondatot tett hozzá. De azt már hangosan.

- Boldog születésnapot.

A meglepetéstől szó szerint kővé dermedtem. Nem gondoltam rá hogy tudja. De talán ez majd segít neki a döntésben. Egy kis háttérszél sosem árt.

- Edward minden rendben? Kérdezte ijedten. Most jöttem rá, hogy legalább másfél perce mozdulatlanul ülök.

- Persze, kedvesem. Minden a legnagyobb rendben.

Felemeltem és leraktam az ölemből a földre. Hiába féltettem, ez most szükséges volt.

Ijedtem kapott utánam, és ezt jó előjelnek vettem. Megfogtam a kezét, felhúztam a földről. Fél térdre ereszkedtem előtte.

- Isabella Mary Swan. Ígérem az örökké és tovább is szeretni foglak. Hozzám jönnél feleségül?

Lélegzet visszafojtva vártam a válaszát. De nem szólalt meg.

„Bella”

Nem mozdult csak ölelt magához ugyan úgy. Féltem megszólalni. Lehet, hogy sok volt ez a kettő együtt? Lehet, hogy máskor kellet volna neki megmutatni a képességem? Vagy lehet, hogy túl sokat vártam?

Túl sok a lehet!

- Edward? Minden rendben?

- persze, kedvesem. Minden a legnagyobb rendben. Rosszat sejtek!

Felemelt az öléből és felállított. Megijedtem.

Féltédre ereszkedett előttem.

- Isabella Mary Swan. Ígérem az örökké és tovább is szeretni foglak. Hozzám jönnél feleségül?

Erre nem számítottam. Eszembe sem jutott. Szeretem, tudom, hogy szeretem. Azt is tudom, hogy mennyire. Nem tudok nélküle élni, de ez nagyon hirtelen jött.

Hozzátartozom, tudom. De akkor miért nem tudok megszólalni?

Megfogtam az arcát és behunytam a szemem.

- Mindennél jobban szeretlek. Igen, igen, igen. Hozzád megyek.

Lassan felhúzta a kezemre, majd megcsókolta a gyűrűmet.

Felállt és megcsókolt.

- Örökké együtt. Mondtuk egyszerre.

És tudtam, hogy most már örökké boldog leszek!

mytwilight

Sziasztok

Mytwilight

novella /egy új kezdet